Görgey-ház A Fõ utca 5. számú házban töltötte utolsó évtizedeit, a szabadságharc legendás tábornoka, Görgey Artúr. A megítélése körüli viták már életében elkezdõdtek, ugyanis sokan Kossuth vádjával egyetértve, árulónak tartották. Ezek az emberek sokszor szerveztek tüntetést háza elé és megdobálták azt, megkeserítve az agg tábornok életét, aki 1916-ig élt.

Sibrik-domb Visegrád környékén a Pannonia provinciát védõ limes számos maradványára bukkanhatunk Ezek közül a legjelentõsebbek a római tábor maradványai, amelyek a 176 m magas Sibrik dombon láthatók. Az erõdítményt a 320-as években I. Konstantin alatt építették. Alaprajza deltoid volt, és tornyok védték. A népvándorlás kori pusztulás után, maradványai felhasználásával Szent István ispánsági központot hozott itt létre, ami mellett építették 1009 elõtt a város elsõ templomát. Ennek helyén Salamon nagyobb fõesperesi templomot építetett. A tatárjárásig ez volt a város központja, akkor azonban elpusztult. A domb történeti jelentõségét és emlékeit az 1970-es évek elején Szõke Mátyás vezetésével tárták fel a régészek.

A Vár A visegrádi kettõs várrendszer egyike a tatárjárás tanulságait felismerõ IV. Béla által épített váraknak. Jelentõségét egészen a török korig megõrizte. Egyszerre több fontos funkciót is betöltött: védte a Duna völgyét, ellenõrizte a Buda-Esztergom kereskedelmi útvonalat és egyúttal vámhely is volt. A vár két részbõl áll Az alsóvár építtetését IV. Béla kezdte el 1247 körül. Különlegesnek számított, ugyanis nem az út mellé építették, mint ahogy szokás volt, hanem az út keresztül futott a vár belsõ területén. Az alsóvár legérdekesebb része a lakótorony az ún. Salamon-torony, ami nevét az újkorban, arról a téves feltételezésrõl kapta, hogy itt õrizték Salamont, aki veszített a Szent Lászlóval és Gézával a trónért vívott küzdelemben. Magyarországon szinte egyedülálló épület dél-német minták alapján épült. Nagy Lajos alatt itt mûködött a híres harangöntõ Gaal Konrád. Ma a lakótorony öt emeletén múzeum található, ahol Visegrád történetével ismerkedhet meg a látogató.

A Fellegvárat 1249-ben IV. Béla felesége, Lascaris Mária családi ékszereinek árából kezdte építetni a kiváló természeti adottságokkal rendelkezõ helyen, menedékvárnak a Nyulak szigetén élõ domonkos apácák számára. Ekkor a vár háromszög alaprajzú volt. Két tornya volt, a legveszélyeztetettebb helyen épült öregtorony és a déli bejáratot védõ kaputorony. Az Anjou korban nõtt meg a vár jelentõsége. Károly Róbert miután a várat megszerezte Csák Mátétól, 1323-ban ide helyezte a királyi udvart. 1335-ben itt tartották a híres visegrádi királytalálkozót és az elsõ Anjou király végül maga is a várban hunyt el 1342-ben. A várban õrizték a magyar szent koronát, majd 1370-ben Nagy Lajos lengyel királlyá választása után a lengyel koronát is. Az Anjou korban építették a palotaszárnyakat és egy újabb, külsõ várfalat. Luxemburgi Zsigmond a várhoz egy harmadik falgyûrût építetett és több reprezentatív építkezést hajtott végre. A török uralom után 1686-ban, Buda felszabadítása után ötnapi ostrommal foglalták el a Habsburgok. A végvár rendszer megszûnésével a vár feleslegessé vált, ezért pusztulni hagyták. A napjainkig is tartó feltárási és rekonstruálási folyamat 1871-ben indult el.

Királyi Palota A palota története akkor kezdõdött, amikor 1323-banKároly Róbert a királyi udvart Visegrádra helyezte, ekkor kezdett építkezni a városban. Az épületegyüttes elsõ említése meglehetõsen rossz emlékû: a Képes Krónika szerint Zách Felicián itt támadt rá a királyi családra. Károly Róbert idején csak néhány lakóház épült fel és kialakítottak egy lovagi torna rendezésére alkalmas teret, ahol olykor maga a király is nyeregbe szállt. Az Anjou korban a terület városrész volt több épülettel, amit Zsigmond uralkodása alatt alakítottak palotává. A palota négyzet alaprajzú volt és fal vette körül. A régi kápolna a falon kívül maradt így azt, kolostorépülettel kiegészítve az obszerváns ferenceseknek adományozta a király. Fõbejáratként a kaputorony szolgált, amivel pontosan szemben volt az új egyhajós palotakápolna bejárata. Az elrendezés módosításával több udvar és kert jött létre. Ezek közül a legjelentõsebb a fogadóudvar és az ÉK-i palotán belül kialakított díszudvar volt. Az épületegyüttes ÉK-i részén volt a palota központja. Itt alakították ki a királyi lakosztályt, ami egy háromemeletes négyzet alaprajzú épület. Az alsó szinten lakott a személyzet a felsõ két szinten pedig a király és a királynõ nyári és téli szálása volt. A palotarész mellé Zsigmond téglalap alakú, a palotával majdnem megegyezõ nagyságú gyümölcsöskertet alakítatott ki, aminek közepén vízvezetékkel táplált csorgókút volt. A paloták termeiben is megtalálhatók a Zsigmond kori, kényelmi átalakítások és díszítések nyomai.

A palotát késõbb némileg elhanyagolták és ebben csak Hunyadi Mátyás aragóniai Beatrixszal kötött 1476-os házassága hozott változást. A palotát ezután az itáliai késõ gótikus stílusban díszítették. Kevés új épületet építettek, hanem a régieket alakították át a kor igényei szerint. Ezért szobrok, kályhák, szökõkutak készültek a szobrászmûhelyben, melynek vezetõje Giovanni Dalmata volt. Az õ nevéhez köthetõ a palota leghíresebb dísze, a Herkules-kút elkészítése is. A kutat Mátyás címerei díszítették, és rajta a gyermek Herkules valószínûleg a hadvezér királyra utal. Körülötte a Zsigmond-kori díszudvart átalakítva reneszánsz loggiát alakítottak ki. A kertet is új alkotásokkal díszítették. A kápolnában is megtalálható volt az itáliai reneszánsz stílusában alkotó szobrászok kéznyoma. Aranyozott carrarai márványból alkották meg a kápolna új tabernákulumát, és számos faragvánnyal díszítették a templomot, ami közül egy vörösmárvány dombormû, az un. Visegrádi Madonna ma is megcsodálható. A palota a korabeli itáliai reneszánsz udvarok között is megállta a helyét, ezért olvasható a sokat látott pápai követ, Bartolomeo de Maraschi leveleiben, hogy a földi paradicsomból ír.

Késõbb, a palota pusztulásának korában a XVI. század közepén Oláh Miklós Hungária címû mûvében emlékezik meg az épületrõl. A palotát ugyanis a török-kor idején teljesen elhanyagolták és a XVIII. századra szinte teljesen a föld alá került. A XX. századra elfeledték és sokan még abban is kételkedtek, hogy valóban létezett az Oláh által megírt formában. A palota helyét végül Schulek János találta meg, és kezdett el ott ásni 1934 végén. Ahogy a palota építéséhez majdnem minden Visegrádon építtetõ király hozzájárult, úgy a felújításon a Visegráddal foglalkozó leghíresebb régészek, történészek mindegyike dolgozott - Schulek Jánostól Héjj Miklóson át Szõke Mátyásig. A sokszor évtizedekig akadozó rekonstrukció a millennium közeledtével kapott új lendületet, és 2000-re elkészült az ÉK-palota és a Herkules-kút rekonstrukciója. A palotán belül a kiállítótermek és a kõtár a különbözõ korokból származó emlékeket mutatja be.